Gombóc Artúr könyvecskéje

Elérkezett annak az ideje, hogy megírjam ezt a bejegyzést, amelynek a középpontjában mindenki kedvence, a Csokoládé szerepel.

 Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja… Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.

 Amikor elolvastam ezt a könyvet, csak mosolyogtam. Mert attól függetlenül, hogy komoly témákat is feldolgoz, végig megtartja a legfontosabb elemét: a varázslatosságát. Mert ez a könyv bizony varázslatos. Először felkelti az érdeklődésedet, belevisz egy kis mágiát, majd amikor úgy érzed, hogy hmm, ez egy jó könyv, ráébreszt, hogy igazából már kedvenccé is avattad. Majd vége van, és ott állsz, egy remek élmény után.
Kezdem a helyszínnel. Egy különös család beköltözik egy kicsi településbe, ahol az emberek ismerik egymást,tudnak mindent, legalábbis azt gondolják. És boldogan élik unalmas, megszokott mindennapjaikat. Beköltözik anya és lánya, illetve egy képzelt kis nyuszi (aki rejtély is marad végig.Van, vagy nincs?).Megnyitják a csokoládézójukat, ami itt egyenlő a legsúlyosabb vétséggel. Egy hely, ahol valaki jól érzi magát? Ahol finomságokat lehet venni?! MICSODAA??!!
 És mégis betér néhány ember, akik maguk valahol kirekesztettek. Vianne üzletében viszont fellélegezhetnek,és önmaguk lehetnek. Elmondhatják sérelmeiket, megbeszélhetik ügyes-bajos dolgaikat.
 És a társadalmi problémákra is felhívja a figyelmet. A megkülönböztetés, az előítéletek. Már Vianne és Anjouk is ki van taszítva, de mint kiderül, aki csak egy kicsit is más, mint a többiek, annak már nincs helye a társaságban. Nagyon jó volt megismerni minden ilyen szereplőt, és megtudni, hogy a miérteket és azt, ami Vianne-nak köszönhetően alakul velük.
 A kedvenc szereplőm egyértelműen Vianne, aki kiáll mindenki mellett, nem ítél el senkit, és a végsőkig megőrzi a hidegvérét, még a legrosszabb helyzetekben is.
 Akit a legkevésbé szerettem, az a Reynaud tiszteletes volt. Ahhoz képest,hogy egy vallásos ember, akinek mindenkiben meg kéne látnia a jót, és segítenie, a Rocher családot elég gyorsan elítéli az embereket-szerintem.
 A könyv bár trilógia, mégsem érzek késztetést a folytatásra.:)